Néhány gondolat a testvérféltékenységről…
Teljesen természetes jelenség, mégis rengeteg problémát okozhat. 
Hogy is van ez? Előfordulhat, hogy még a második, harmadik gyerkőc megszületése előtt elsőszülött gyermekünk számunkra érthetetlen okból hisztizik, dühkitörései vannak. Miért? Mert úgy érzi, hogy kezdi elveszíteni szülei szeretetét, hiszen a kisbaba még ki sem bújt az anyu pocakjából, mégis mindenki állandóan róla beszél, az ő szobáját tervezgetik, neki vásárolnak, csak vele vannak elfoglalva és ő háttérbe szorul. Vagyis a nagyobb gyerek kikerül az érdeklődés középpontjából, és így eluralkodik a félelem, hogy ővele már senki nem törődik, őt nem szereti senki, ezért hisztizik, szófogadatlan lesz…

Néhány gyakorlati jó tanács, hogyan orvosolhatjuk a problémát:
Próbáljuk átérezni gyermekünk helyzetét, és igyekezzünk megkönnyíteni számára a kistestvér elfogadását azáltal, hogy nem állandóan az érkező kis jövevényről beszélünk.

Beszélgessünk vele róla, kérjük a segítségét, mondjuk meg neki mennyire büszkék vagyunk rá.Járjunk a kedvében.  Szervezzünk olyan programokat, amelyek őt érdekli. Készítsük fel arra, hogy néhány napig anya bent lesz a kórházban, és addig apa vagy a nagyszülők lesznek vele, de ha már anya és a kicsi hazajönnek, akkor újra együtt lesz a család. Beszéljünk arról is, hogy miért kell a kórházba menni, sőt esti meseként meséljünk hasonló történetet neki.

A kicsi megszületése után ügyeljünk arra, hogy a nagyot soha ne tiltsuk ki a szobából, ne ripakodjunk rá, hanem szeretettel, kedvesen beszéljük meg vele, hogy az adott viselkedés miért okoz gondot. Amíg a picurit szoptatjuk, addig ő is ott lehet, akár bekucorodhat anya másik karjába. Vannak édesanyák, akik „tandem” szoptatást is bevetnek, vagyis mind a két gyermeket együtt szoptatják. Adjunk neki feladatot pl: ő hozhatja a büfiztetéshez a pelust, megtörölheti a baba száját stb.
Nagyon fontos, ne hanyagoljuk el, amíg a kicsi alszik, játszunk vele.  Csiklandozós, gyömöszölős, ölbe vevős játékokra ekkor fokozottan szüksége van az elsőszülöttünknek, hiszen azt látja, hogy a kicsit is gyakran felvesszük, dajkáljuk, s ez neki is jár. Előfordulhat, hogy a nagyobb is újra bepisil, bekakil, vagy esetleg a beindult beszédfejlődése megtorpan. Legyünk türelmesek és megértőek.
Ne teremtsük le mindig a nagyobb gyermeket, ha baj történt, mert a kisebb gyermek résen van, figyeli a szülei viselkedését, és hamar rájön, hogy minden rossz csínytevésért a nagyobb kap dorgálást. Inkább beszéljük meg a két gyermek közötti probléma okát közösen.
A testvérféltékenység természetes, minden családban előbb-utóbb előforduló jelenség, de ezzel együtt is lehet nagyon jó és szoros érzelmi kapcsolat a testvérek között….